Amikor az életedbe lép egy olyan ember, aki később a mindeneddé válik, majd minden elromlik és ki lép az életedből, akkor a legkönnyebb és talán az egyetlen megoldás az, ha felejtesz.
Kosztolányi Dezső: Kis, kósza vágyak
Most úgy szeretnék egy párnát keresni,
Csak oly kicsit, mint egy leány-kebel,
Vagy még inkább a földre arccal esni,
És elfeledni mindent, csendben, el.
Oly jó lenne mindent felejteni,
Oly jó lenne mindent elejteni,
Leszállani.
S a harc után,
A harc után
Megállani.
Csak oly kicsit, mint egy leány-kebel,
Vagy még inkább a földre arccal esni,
És elfeledni mindent, csendben, el.
Oly jó lenne mindent felejteni,
Oly jó lenne mindent elejteni,
Leszállani.
S a harc után,
A harc után
Megállani.
Amikor az ember rájön, hogy a legtöbb megmaradt érzése amit annak a bizonyos személy iránt táplált reménytelen, haszontalan, fájdalmas, akkor inkább felejtünk. El kell felejtenünk a régi emlékeket, az érzéseket, amit iránta tápláltunk, és mindent ami vele kapcsolatos. Mindent? Igen, mindent.
De a múlt sokszor visszahúz, de neked le kell löknöd a kezét a válladról és menni előre, egyenesen. Eleinte biztos fáj majd, sőt visszagondolva utána is. De mit tudsz tenni? Semmit.
A felejtés a legjobb megoldás.
Ne hogy félre értsetek! Nem azt akarom ezzel mondani, hogy felejteni és új esélyt adni, hanem azt, hogy VÉGLEG FELEJTENI.
Tudom mit érzel és hidd el tudom, mert én is átéreztem/átérzem.
Eleinte tényleng jó vissza gondolni, mert azt hiszed, hogy még a tied, de nem már rég elvesztetted. Édes hazugság, hiú remény. Elvesztetted, többé nem a tied, látni fogod más lánnyal, látni fogod, hogy valakit jobban szeret, mint téged! Ez a fájdalmas igazság. Tudod, hogy így van.
El kell felejtened, hogy többet ne bánthasson!
 | |||
| Ne feledd: ahol eltörtél ott leszel erős! |
rainbow_unicorn
